Újabb snowboardos esemény, ám ezúttal a nagyon látványos alpin snowboard, azon belül is az EC, vagyis ExtremCarving volt a tanulás célja.
Lelkes szervezőnk, Lazsádi Laci, a hazai alpinosok mekkájaként ismert budai snowboard szaküzlet vezetője, megtalálta ehhez a megfelelő oktatót nekünk, Horváth Imi személyében. Imi évek óta az EC szakavatott hazai képviselője és szerencsénkre oktatója is. Így már csak ránk, lelkes amatőr alpinosokra volt szükség, hogy a Grossglockner lábánál eltölthessünk 4 kellemes és felettébb aktív napot.
A csapatról néhány csúszás után kiderült, hogy nagyjából hasonló szinten állunk, annak ellenére, hogy volt, aki csupán néhány nap, míg mások már évek óta állnak alpin deszkán.
Hogy mi visz rá egy magamfajta snowboardost, hogy alpinozni kezdjen?
Mivel eleinte már free lappal is próbáltam elérni az élen haladást, így egyenes út vezetett az alpin deszkák irányába, hiszen, ha valami, ezek tökéletesen alkalmasak erre.
Persze, ettől még nem kell felhagyni a freestyle/freeride űzésével, ezek alapvetően tökéletesen elférnek egymás mellett és egyik segítheti a másikat, hiszen a helyes testtartás mindenféle deszkázásnak alapfeltétele.
Az oktatás szinte az alapoktól indult, mindenkinek volt mit javítani a tartásán, a deszkák-kötések beállításain. Aztán a második naptól egyre kevesebb "oktatáskori ácsorgás" következett, vagyis Imi csúszás közben
magyarázott, javított mindenkin.
Természetesen 4 nap nem elegendő az Imi által többször is bemutatott technika elsajátítására, de elindított minket egy új, eddig ismeretlen technika felé vezető úton.
És ha igazi EC kanyarokra nem is voltunk/vagyunk még mindannyian képesek, 1-1 kanyarban már mindenki megvillantott valamit a tanultakból, látottakból.
Badzoli
Olvass tovább! A videó alatt olvashatod Papp Zsuzsa újságíró beszámolóját.
Papp Zsuzsa, egy extrémsportkedvelő újságíró szemével
Kevesen vagyunk igazán tisztában olyan fogalmakkal, mint, hogy mi is a snowboardozás alpin válfaja,
bár lehet, ez csak az én szegénységi bizonyítványom, mindenesetre a téli sportok újabb változatai
kerültek napvilágra. Január közepén Ausztriába indultunk, annak is a kelet-tiroli régiója felé vettük az
irányt, ahol egy öt napos "táborban" sajátíthattuk el a snowboardozás eme változatát...
Már a késő esti érkezésük sem volt mindennapi, vidám zajok szűrődtek ki a Sattlervirt-i Panzióból, tíz
óra lévén nem voltunk felkészülve, hogy egy chippedalet megszégyenítő módon táncoló fiatalember
asztali produkciójára érkezünk. Ez a jó hangulat lengte be estéinket, bár ahogy teltek a napok egyre
korábban tértünk nyugovóra...
A fél nyolcas kelések, a friss levegő és persze a tanulás adta fárasztó mutatvány megtette áldásos
hatását, azonban önmagához képest mindenki sokat fejlődött. Az alpin snowboardozást leginkább a
síelésben ismert carvinghoz lehetne hasonlítani. Igényel snowboard alapokat és megfelelő erőnlétet
is, hiszen technikásabb, mint a freestyle snowboardozás. Ritkaságszámba megy, egyedülálló
jelenség a sportvilágban, hogy ennyi alpin snowboardot űző csúszik egyszerre. Mindezt egy olyan
szakavatott fiatalembertől, Horváth Imitől tanulva, aki a saját egészsége rovására mindennap
újabb "mutatványokat" tanított "diákjainak".
A Grossglocker szomszédságában fekvő pályarendszerek tökéletes alapokat nyújtottak a tanulás
minden fázisához, a kék pályától egészen a feketéig. Teljesen olyan benyomást keltettek, mintha
egy gleccseren siklottunk volna szikrázó napsütésben. Egyszóval hatalmas élményekkel és komoly
tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.
Vasárnap a négy napos „kurzus” összefoglalásaként még csúszunk egyet, amelynél az időjárás
megmutatta sötétebb, szelesebb arcát is. Fáradtan, de elégedetten indultunk haza, azonban már
akkor megbeszéltük, hogy amint lehet visszatérünk!