Évek óta járunk vissza erre a Fertő tavi helyszínre. Az ok amiért zarándokhelyünké vált egyszerű, mindig jó mezőny gyűlik össze és az elmúlt esztendőkben rendkívül jó versenyek zajlottak a "sógoréknál".
Idén ismét népes mezőny gyűlt össze. Formula Windsurfing és Slalom szerepelt a kiírásban, ennek megfelelően szombaton Formulával kezdődtek a küzdelmek. Ami a mezőnyt illeti az eddigi weiden-i megmérettetések közül nyugodtan mondhatjuk az idei számított a legrangosabbnak. Több PWA-n szereplő versenyző, illetve régi ellenfél állt rajthoz, többek közt MArco LAng, Torma János, Manuel Zugsbratl, Frank LEwisch, MArcus Pöltenstein, Stojan Vidakovic, JAn Skrepek és nem utolsó sorban az osztrákok legnagyobb neve, a Continentseven szűlőattya, Chris Pessler.
A mezőnyt látva és tudva azt, hogy másfél hónapja nem voltam vízen - mellesleg megemlítve, hogy minden cuccom eladásra került - valahova az 1-10 hely valamelyikére vártam magam.
Lackó két nappal a verseny előtt ajánlotta fel, hogy amennyiben időm és kedvem engedi szívesen adna kölcsön felszerelést a versenyre. Így egy 2010-es F2 SX 106, egy idei North Sails Slalom Warp 7,8 és egy tavalyi 7,0- 6,3 állt a rendelkezésemre.
A Formula futamok után, szombaton következhetett a Szlalom, 18 csomós szél limittel és down wind szlalommal készült a rendezőség, a 39 indulónak megfelelően két selejtező futam és egy döntő volt a menetrend minden fordulóban.
1. selejtező: a legnagyobb vitorlát választottam, volt egy fél órám a vízen a futamok előtt így sikerült összebarátkozni a sosem használt SX-el.
Az első futamban egyből balszerencsével nyitottam, hiszen vezető helyen, az első bója vétel után eltört a boom csatjának legapróbb alkatrésze. Vicces esés követte, hiszen a boom egyszerűen levált az árbocról és a kezemben maradt, miközben a vitorla önálló életet élt...mérgelődés, mentő motoros na meg egy DNF, azaz erős kezdés...
Szerencsére több futam már nem volt, az első döntőt M. Pölti nyerte magabiztosan,magabiztosan, hiszen legnagyobb ellenfelét Presslert Utassy Lodi zsűri elnök korai rajtért kizárta.
Torma Johny 6., Cholnoky Sasi pedig 9. helyen zárta a szombatot.
Vasárnap:
A windguru friss, napsütéses 17-24 csomót ígért, ezért elég korán 9 órától lázas készülődés vette kezdetét a WYC előtti füves területen. Egy kisebb nézeteltérés köztem és kenyéradó szponzorom között( nem volt elég árbócunk két 7,0-ra és 7,8-ra) azt eredményezte, hogy dacból csak a 7,0-át készítettem elő és ezzel terveztem teljesíteni az egész napot. A gyenge szombati kezdésem után kb. minden-mindegy alapon feszültem a futamokra, és szerettem volna, ha legalább 3 futamot lezavarnának. A várható egyetlen kiejtő helyezésemet ugyanis már elintéztem az első napon. Újdonsűlt "barátommal" és a kedvenc skegemmel sikerült belőni a cuccot és innentől már csak arra kellett figyelni, hogy a lehető legkevesebb hibával végigmenjek az összes selejtezőn, hogy aztán a döntőkben mindent egy lapra feltéve javíthassak az álláson.
Délben elindultak a futamok és szépen kezdett mindenki bemelegedni. Az első döntőben sikerült a legjobb rajttal eljönni és csak Pressler veszélyeztette a a futamgyőzelmemet, az első bójánál hibázott,ezt kihasználva, már csak arra kellett figyelnem, hogy zárjam a szögeket...jó sebességem volt és sikerült hiba nélkül egyet kipipálni. Többen hangoztatták, hogy kint voltam, de belülről úgy éreztem képtelenség hiszen egy ütemmel későbbinek tűnt a rajtom, majd Lodi is megnyugtatott, hogy hibátlan volt...bárcsak így sikerült volna mindegyik, de a futamgyőzelem után, már nem csak egymással voltak elfoglalva ellenfeleim, egyre jobban figyeltek rám is.
20 ember egy rajtvonalon egy DownWind Szlalom futamban több mint túlzás.
A második döntőben is sikerült jól kibújni mindenki alatt, de az első fordulót követően már nem volt olyan sima a helyzet. Előttem Pölti, mellettem Pressler és Lang, és még két ember akiket csak a szemem sarkából észleltem...majd alattunk megjelent Mathias (a korábbi Mistral One Design-os éveim egyik sorstársa) és sikerült kilőnie, vezető helyre kerülnie.
Higgadtan "becsorogtam" a 3. helyen. Ekkora már a 4. körünkön voltunk túl, senki sem volt friss, és a szellő is rárakott egy lapáttal, kezdett több lenni a 7,0 mint kényelmes.
A hideg hőmérséklet volt a legnagyobb ellenfele mindenkinek...ez volt a verseny harmadik futama, és kezdett besűrűsödni az eleje. A győzelemre immár nem csak Pölti, MArco LAng, MAthias, és Pressler hanem én is esélyes voltam.
Rendkívül agresszív döntő volt várható az utolsó, negyedik futamra.
És tényleg!
Kicsit beragadtam a rajtnál, Marcus vezette a mezőnyt az első jibe után Pressler, Lang majd Én követtem..és láss csodát a második bójához érve mindenki megremegett...mindenki elesett előttem, egy másodpercre még be is villant, hogy tálcán kínálják a lehetőséget...és a következőben már nem találtam a helyet a srácok között, rossz ívet választottam és páff,ennyi elmentek... nem bírtam átvenni a vitorlát, az ujjaim felmondták a szolgálatot...esés lett a vége.
Így történt meg az, hogy az utolsó futamban nem sikerült hiba nélkül végigmennem és csak a 7. helyen haladtam át a célvonalon. Pech, de ez van. Ezért szeretjük a Szlalomot. :)
Mindenesetre jó verseny volt, megnyugtató, hogy a másfél hónapos kihagyás után, kölcsön cuccal is sikerült odavágni a PWA-s cimboráknak és egy igazán mozgalmas hétvégét tudhatunk magunk mögött. Amiért igazán szomorkodom, hogy a weiden-i küzdelem végül nem szerepelt a Magyar Szlalom Bajnokság tartalék fordulójaként...talán majd jövőre...talán...
Szeretném megköszönni Lackónak a segítséget, Lodinak a fuvart.
Ezuton gratulálok minden magyar versenyzőtársnak a jó szereplésért, különösen Sasinak, aki élete első komolyabb Szlalom versenyén megmutatta, hogy érdemes lenne ezzel a műfajjal is legalább annyit foglalkoznia, mint az olimpiai álmokkal.
Remélem a jövőben így lesz és Ő lesz a Magyar Szörf sport első női PWA- versenyzője... :)